
A divat a szociológusok és a gazdaságkutatók szemében a jövõbeli fejlemények barométere - írja a DivatMarketing címû szakmai kiadvány. Londonban, New Yorkban és Milánóban a ruhatervezõket a pénzügyi válság ellenére sem uralta el a világvége-hangulat: az új kollekciókra is a rövid szoknyák jellemzõk. A válság hatására azonban néhány tervezõ már azon morfondírozik, hogy át kellene gondolni a 2009-10es szezon szoknyahosszait.
A világban zajló események, a korszellem és az utca képe olykor nincs összhangban egymással, és a divattervezõk, valamint a piaci elemzõk véleménye is gyakran eltér ebben a kérdésben - derül ki a DivatMarketingbõl.
A szoknyahossz és a gazdasági helyzet összefüggéseit áttételesen több tényezõ befolyásolhatja. Egyrészt a divat lényege a változás: ha a válság idõszakában a rövid a divat, akkor biztosan hosszút ajánlanak a tervezõk, tehát a nõk úgy vélik, váltani kell, és ez gerjesztheti a vásárlást. Másrészt a maxi állandóságot sugall, "biztosan jó lesz jövõre is" hangulatot, arról nem beszélve, hogy a térdközépig vagy bokáig érõ szoknya melegebb és jobban alakítható, több korosztályhoz, stílushoz és kiegészítõhöz illik.
Mindez elsõsorban a tömegdivatra, a konfekcióra érvényes, a haute couture és a világ vezetõ divatmárkái nem közvetlenül reagálnak a recesszióra, hiszen célközönségüket nem érinti annyira a válság.